A zene hatása a terhességre és a magzat fejlődésére
Sok kismama meglepődik azon, hogy bár sosem szeretett korábban bizonyos ételeket, a várandósság idején megmagyarázhatatlan megkívánás lesz úrrá rajtuk, és például mindent odaadnának egy szelet szalonnáért olyanok is, akik esetleg nem ettek húst évek óta. Hasonló érdekességek tapasztalhatók a zenei ízlést illetően is. Gyakran nagy rockerek is megdöbbenve veszik észre, hogy olyan jólesik Mozart vagy Vivaldi zenéje. A lágy muzsika megnyugtatja őket, érzelmi biztonságot ad, sőt a baba is kifejezetten nyugodtnak tűnik.
Ugyanakkor a thrash metál, a punk vagy a „tuc-tuc” nagyjából olyan érzést kelt, mint a legkellemetlenebb zajok, a baba idegesen kapálózik, az anya egyértelműen érzékeli nyugtalanságát. A túl nagy hangerő, az erős basszus, a dübörgés mind-mind kellemetlenül érinti a magzatot, ami a további fejlődésére is kihat.
Ne feledjük el, hogy a baba nem tudja sem lehalkítani az őt érő zajokat, sem menekülni nem tud előlük, az egyetlen lehetősége jelezni az anyának, hogy gond van. A magzatvíz vezeti a hanghullámokat, de módosítja is őket: nem mindegy, hogy lágy dallamok maradnak meg a zenéből vagy csak a dübörgés. A rendszeres éneklés, a harmonikus zene, az anya és apa beszéde mind-mind fejleszti az idegrendszert, az agy jobb féltekéjének fejlődését; a durva zajok, a kiabálások, veszekedések, a hangos tévé viszont kifejezetten rossz hatással van a fejlődésre.
Sokféle kísérletet végeztek már e területen. Ha egy család kutyát tart a szobában, a pocaklakó annyira hozzászokik az ugatáshoz, hogy kisgyerekként sem ébred majd föl, amikor Bodri az ágya mellett csahol. Ezek után talán nem is annyira meglepő, hogy a magzatok egyértelműen meg tudják különböztetni szüleik hangját, illetve felismerik a születés után is azokat a zenéket, amiket még édesanyjuk hasában hallottak. Ha egy dalt az anyuka rendszeresen énekelt vagy sokat hallgatott, a néhány hetes kisbaba is mosolyogva reagál rá később. Biztonságban érzi magát ilyenkor. Ezt az élményt tovább tökéletesíthetjük azzal, ha a kedvenc (lágy) zenénk a szülés közben is szól; a világrajövetel nem jelent akkora traumát sem a gyermeknek, sem édesanyjának ilyenkor. A születés pillanatában hallott zene szintén mélyen rögzül, és később nagyon kellemes élményt jelent az újrahallgatása, mintegy megidézi azt a csodát, ami azokban az órákban-percekben történt. A szülésből-születésből sem a fájdalom, hanem egy meghitt hangulat, egy szép élmény fog megmaradni.
A betegségek, nyűgösségek idején ez a módszer évekig segítségünkre lehet: sokszor elég bekapcsolni azt a muzsikát, amit sokat hallgattunk a terhesség alatt, és gyermekünk megnyugszik, ha meg nem is gyógyul tőle, a lázat könnyebben viseli, előbb megnyugszik. Természetesen ez fokozottan igaz akkor, ha az anyukája énekel neki ilyenkor.
Vannak, aki félnek attól, hogy esetleg hamisan cseng a hangjuk, még a saját gyermekük előtt is gátlásaik vannak. Nem kell ettől rettegni; lehet, hogy a gyermek muzikalitását, zenei hallását kevésbé fejlesztik ilyenkor (ártani nem ártanak vele!!), a kettejük kapcsolatát és az idegrendszeri fejlődést mindenképpen erősítik!
A fogantatás utáni negyedik hónap végére már teljesen kifejlődik a fül, a hallás ezek után kétségtelenül működik. De közvetve már ez előtt is hatással van a muzsika a gyermeki fejlődésre. Ha az anyuka megnyugszik, a baba is nyugodtabb lesz, ha a kismama táncol, ringatózik, akkor a babáját is elringatja.
„A zene mindenkié!”- mondta Kodály Zoltán. Ma már tudjuk, hogy a magzatoké is.
