Édes dilemmáink

A felnőttek általában két dolgot tudnak egész biztosan az édességek és a gyermekek kapcsolatáról: az egyik, hogy (majdnem) minden gyerek él-hal a finom nasikért, a másik, hogy nem egészséges egy kisdednek rendszeresen édességet majszolnia. Ez már eleve elég nagy dilemmát okoz sokaknak, de a problémát tetézi, hogy mi, szülők is imádjuk a csokoládét, nehezen mondanánk le végleg róla, és elég fals dolognak éreznénk, ha a kicsiket az egészségük védelmére hivatkozva eltiltanánk tőle, miközben mi titokban továbbra is eszegetnénk, és álszent zugevőkké válnánk.

Amennyire tisztában vagyunk azzal, hogy mekkora élvezetet nyújtanak az édességek, annyira bizonytalanok szoktunk lenni a tekintetben, hogy mi lehet az egészséges kompromisszum: milyen típusú édességeket adhatunk, ha megszánjuk a porontyokat; mennyi az, ami még nem igazán káros, illetve hány éves kortól kerülhet egyáltalán szóba ez a kérdés. Nyilván sem azt nem szeretnénk, hogy a túladagolt szénhidráttól elhízzanak vagy cukorbetegekké váljanak, sem azt, hogy tönkremenjenek a fogaik, mindazonáltal érezzük, hogy talán felesleges volna teljesen lemondani erről az élvezetről. Kis mennyiségben és csak alkalmanként bizonyára elhanyagolható az édességfogyasztás káros hatása, ugyanakkor azok az ízek és az az öröm, amit nyújtani tudnak… nagyon sokat ér!

Egy újszülött mellett akár még fogadkozhatunk is, hogy teljesen egészségesen fogjuk nevelni, kidobálhatunk minden ártalmas finomságot az otthoni kamránkból, de  amikor vendégségbe megyünk vagy néhány évvel később közösségbe kerül, óhatatlanul úgyis találkozni fog az édességek kísértő csábításával. Félő, hogy egy teljesen „kiéheztetett” gyerek még nagyobb vehemenciával veti majd rá magát ezekre a csemegékre, mint azok a társai, akik mértékkel ehettek korábban is ilyesmit.

Az édességeknek több külön csoportja van, és bár minőségben ezek nagyon eltérnek egymástól, mindegyiket nagy örömmel szokták fogadni a picik. Egyáltalán nem mindegy, mit kapnak: csokit, cukorkát, rágót, nyalókát, kólát vagy kekszet.

Megpróbáltam összeírni néhány olyan jó tanácsot, ami segítget ebben az „édes” dilemmában.

• Semmiképpen se kezdjünk túl korán édességet adni a gyermekünknek. Ahogy kávéval vagy feketeteával sem kínáljuk őket, úgy csokoládéval vagy cukorkával sem érdemes. Még akkor sem, ha ezek tényleg finomak, és nagy örömet szereznénk velük.  Két-három éves kor előtt azok  járnak el a legbölcsebben, akik teljesen mellőzik az étrendből ezeket az ínyencségeket.
• Később – minél később…  – viszont a teljes tiltás helyett célszerű áttérni a megfelelő kontroll melletti alkalmankénti édességfogyasztásra. Nem érdemes elrontani egy ovis gyerek örömét, aki vendégségben kap egy szelet csokit. Ha egy-egy szép teljesítményt, akár mondjuk az otthoni segítséget egy darab nápolyival jutalmazzuk, az szárnyakat adhat a piciknek. Nem beszélve a nagymama vagy akár az édesanya házi süteményeiről - amiket családi ünnepeken megkoronázhat az otthon sütött születésnapi torta.
• Feltétlen tegyünk különbséget édesség és édesség között: rágót, cukorkákat, szénsavas üdítőitalokat nagyon sokáig egyáltalán nem adnék a gyerekeimnek, csokit sokkal inkább. Igaz ugyan, hogy a csokoládé koffeint is tartalmaz, de kis mennyiségben ez nem okoz gondot – nagy mennyiségben viszont soha nem jó édességet ennie egy gyereknek!
• Inkább feketecsokival kínáljuk a gyerekeket, mint édes tejcsokoládéval. Minél nagyobb a kakaóbab-tartalma, és minél kevesebb benne a cukor, nagyjából annál egészségesebb az adott termék. A kakaóbab erős antioxidáns-tartalma kis mértékben kifejezetten jótékony hatású lehet. A műcsokoládékat, csokiforma nugátokat jó darabig mellőzném. Egyetlen valóban egészséges „pótszer” létezik, amiből egész jó minőségű hamis kakaót vagy más ízletes csokoládé- és nutellaszerű ínyencségeket lehet készíteni, bátran ajánlom is mindenkinek: a szentjánoskenyérfa magjából előállított karobpor.
• Nagyon ügyeljünk arra, hogy ne „szoktassuk rá” a gyereket az édességekre. A csoki és más finomságok könnyen okoznak függőséget. Nem egy gyerek van, aki addig nem képes magához térni reggel – vagy éppen elaludni este –, amíg nem kapta meg a mindennapi szokásos kakaóadagját, még rosszabb esetben cukros üdítőjét. Kifejezetten agresszív megvonási tünetek jelentkezhetnek ilyenkor.  Ezt NAGYON károsnak tartom. Nem hiszem, hogy jó lenne a rendszeres édességevés, legfeljebb azt tartom jó ötletnek, ha időnként (nem túl gyakran) van egy-egy kijelölt nap, amikor „többet szabad”, mint máskor. Amúgy jobbnak érzem a spontán megoldásokat: ritkán – és keveset. Így az élvezet sem csökken, sőt! Minden kis falat külön örömet szerezhet. De mondjuk húsvétkor vagy Mikulás ünnepén biztos nem stresszelném a gyerekeimet azzal, hogy számolják, hány falat édességet ettek már meg. Ezek az ünnepek például kiváló „csokinapok” lehetnek. Ekkor elég arra figyelnünk, nehogy hasfájást okozzon az esetleges „túladagolás”. A legtöbb egészséges gyereknek nagyon jól működik az önkontrollja e téren is. Ha úgy látjuk, mégsem, akkor persze segítsünk abban, hogy ne egyék túl magukat.
• Minden alkalommal, ha cukros ételt adunk a gyerekünknek, alaposan mossuk meg utána a fogát. Ne várjunk ezzel estig, de még délig se! Evés után azonnal sikáljuk ki a fogai közül a lerakódott ételmaradékot. (Ezt persze az édességektől függetlenül is érdemes lenne megtennünk minden étkezést követően.) Az egyik legrosszabb megoldás: cumisüvegből kakaót itatni éjszaka a felsíró kisgyerekkel, mondván: így könnyen visszaalszik. Aztán csodálkozunk, ha fekete fogak nőnek majd a tejfogai helyén.
• Nem ajánlatos minden ételt-italt édesen adni. A tiszta víz sokkal jobb, mint a cukros tea; az üdítőitalok, szörpök rendszeres fogyasztása pedig kifejezetten káros. A gyermekfogkrémek közül a gyógynövényes fajták messze egészségesebbek, mint az édesített gyümölcs-ízűek. Az édes ételeket (gombóc, tészta, sütemények stb.) sem kell agyoncukrozni.
• Ne szoktassuk rá a gyermekünket (magunkat se!!), hogy tévénézés vagy akár tanulás közben édességeket nassolunk. Ha mindenképpen szeretünk rágcsálni valamit ilyenkor, akkor remek lehetőséget kínálnak a nyers zöldségek-gyümölcsök. A szeletekre vágott alma vagy sárgarépa legalább akkora élvezetet nyújthat, mint az egészségre káros nassolni valók. Egy marék diákcsemege messze többet ér, mint egy tábla csoki vagy egy adag cukorka.

Persze nem csak az édességekkel van gond: a zacskós chipsek és más sós rágcsák sem feltétlen egészségesebbek…