Szülésterv

Azért félünk a szüléstől, mert olyan dologra vállalkozunk ilyenkor, amit korábban még sosem éltünk át – még akkor sem, ha esetleg már több gyermeknek adtunk életet. Hiába készülünk fel rá, hiába hallgatunk meg tapasztalt anyukákat, és hiába vannak akár korábbi személyes élményeink is e téren, nincs két egyforma szülés. Minden terhességünk közben tudnunk kell, hogy a következő szülésünk is egy teljesen egyedi, újszerű élmény lesz majd.

Akik először várnak kisbabát, általában a helyzettel együtt járó fájdalomtól tartanak leginkább. Arra ugyanis mindenki felhívja a figyelmüket, hogy „nagyon fog fájni”, de az első személyes tapasztalat előtt még elképzelni sem igen sikerül, hogy mégis milyen jellegű érzésre számítsanak.

Manapság már nemcsak doktort, hanem szülésznőt is választhatunk, akivel a terhesség közben, különösen a végén feltehetőleg jóval gyakrabban fogunk találkozni, mint a szülészorvossal. A CTG-vizsgálatok alkalmával például érdemes egyeztetni az igényeinket akár a szülésznővel, akár az orvossal – a legbiztonságosabb dolog persze előbb-utóbb mindkettővel. Ehhez viszont nagyon fontos már korábban átgondolni, pontosan mit is szeretnénk. Remek lehetőséget jelent egy konkrét szülésterv elkészítése.

A szülésterv valójában egy olyan igénylista, amit a saját elképzeléseink szerint állíthatunk össze annak érdekében, hogy a kis újszülöttünk világrajövetele lehetőleg valóban olyan legyen, amilyennek megálmodtuk. Ehhez viszont feltétlen szükség van az orvossal és a szülésznővel való egyeztetésre is, egyértelműen meg kell mondanunk nekik még jóval a terhesség vége előtt, hogy mit szeretnénk, nekik pedig nyilatkozniuk kell, hogy hozzájárulnak-e mindehhez. Lehetővé teszi-e egyáltalán az alternatív megoldásokat a kórházi protokoll, és nyitott-e (szakmailag felkészült-e) a személyzet arra, amit mi ideális szülésnek gondolunk.

Milyen elemeket tartalmazzon egy szülésterv?

Bár itt most leginkább eldöntendő kérdéseket fogalmazok meg, a kész szülésterv nyilván a már átgondolt igényeinket, elvárásainkat tartalmazza majd. Feltétlen döntsük el jó előre, hogy:

SZERETNÉNK-E…

• hogy a születendő gyermek édesapja bent legyen a vizsgálatokon, a vajúdáskor és a szüléskor? Amennyiben igen, akkor gondoljunk arra is, hogy ha esetleg császármetszésre lenne szükség, vajon akkor is lehetővé teszi-e kórház az apa részvételét. 

• hogy egy segítő asszonytárs, tapasztalt anyuka (ún. dúla) is velünk lehessen?

• hogy a választott segítőkön, a szülésznőn és az orvoson kívül mások (orvostanhallgatók, idegen személyzet) ne tartózkodjanak abban a helyiségben, ahol a vajúdás és a szülés zajlik? (Erősen csökkenti – vagy lehetetlenné teszi – az intimitást, ha a kórházi dolgozók ki-be járkálnak a szülés idején.)

• hogy minden esetleges, előre nem tervezett beavatkozásról tájékoztassanak, és a beleegyezésünket kérjék?

• hogy amennyiben a szülés közben módosult tudatállapotba kerülünk, a felelős döntéseket a férjünk (párunk, segítőnk) hozza meg?

• szabadon választott testhelyzetben vajúdni és szülni (pl. állva, fekve, guggolva, ülve, térdelve, esetleg négykézláb, járkálva vagy akár vízben)? (Tudnunk kell, hogy kevés kórház teszi lehetővé mindezt – holott nagyon fontos lenne a szabad mozgás, a fenti lehetőségek igény szerinti váltogatása.)

• a vajúdás ideje alatt inni vagy enni?

• hogy a szülést bármilyen módon mesterségesen elindítsák, vagy ragaszkodunk hozzá, hogy amennyiben nem lép fel semmiféle komplikáció, ne gyorsítsák a természetes folyamatot? Ez esetben a magzat diktálja a tempót a vajúdás és szülés időszakában, és az orvos mellőzze a magzatburok megrepesztését, oxytocin bekötését, a méhszáj ujjal való tágítását, a hasra gyakorolt nyomást, rutinszerű infúzió adását és más mesterséges eljárásokat?

• hogy a folyamat esetleges leállása vagy lelassulása esetén is először a természetes eljárásokat (pl. homeopátiás szerek, aromaterápia, feszültségoldás biztató, kedves szavakkal stb.) részesítsék előnyben?

• fájdalomcsillapítást? Ha igen, akkor milyen jellegűt? Epidurális érzéstelenítést, gyógyszereket – vagy pusztán a természetes megoldásokat (pl. masszírozás, borogatás, meleg vizes zuhany, kádfürdő, homeopátia és aromaterápia alkalmazása) fogadjuk el? 

• elkerülni a beöntést, borotválást, a végbélen keresztüli vizsgálatot, a húgyhólyag katéterezését, a hüvelyfalak masszírozását és nyújtását, valamint a rutinszerű gátmetszést?

• gátvédelmet kérni a gátmetszés elkerülése érdekében?

• megvárni a köldökzsinór elvágásával a pulzálás megszűnését?

• hogy az újszülött folyamatosan velünk maradhasson?

• hogy csak a legszükségesebb vizsgálatokat végezzék el a babán, és ne terheljék rutinszerű, de valójában felesleges fizikai fájdalmakkal közvetlenül a szülést követően? (Például a szájüregen vagy a végbélen át bevezetett csővel ellenőrizzék-e a nyelőcső és a belek átjárhatóságát, vagy inkább várják meg, amíg a csecsemő először szopik és kakil?)

• hogy a biztonság kedvéért történjen nyákszívás, vagy bízunk abban, hogy a baba magától is kiköhögi, feltüsszögi a nyákot?

• hogy az újszülöttet megfürdessék illatos babafürdetővel, vagy ragaszkodunk hozzá, hogy csak tiszta vizet használjanak e célra? Esetleg úgy gondoljuk, hogy egyáltalán ne piszkálják az első nap a gyereket, a magzatmázat is hagyják a testén, mert bár nem túl szép látványt nyújt maszatosan (dehogynem, egy kisbaba így is gyönyörű!), valójában a bőrének rendkívül egészséges ez a természetes máz – szemben például a „finom” illatszerekkel?

• hogy a méhlepény magától (oxytocin nélkül) jöhessen ki, vagy ezt az orvosra bízzuk?

• hogy a gyermek csak anyatejet kapjon, és a csecsemős nővérek ne itassák meg semmiféle tápszerrel vagy teával?

• rooming-in szobát a szülést követő napokra?

Ha mindezeket a kérdéseket időben végigbeszéljük a választott szülésznővel és orvossal, akkor lehet ugyan, hogy az igényeinket nem fogják maximálisan akceptálni, de még mindig van időnk akár kórházat és szülészt váltani, akár átgondolni a vágyainakt, és mindnyájunk számára elfogadható kompromisszumokat kötni. Kellemetlen és nem várt meglepetések egy rutinszerű, komplikációmentes szülés esetén jó eséllyel már nem fognak várni ránk.